A gazdasági fellendülés továbbra sem egyenletes és még korántsem teljes; a kamatlábak a nullához közeli szinten maradnak, és a Fed addig folytatja eszközvásárlásait a jelenlegi árfolyamon, amíg "jelentős további előrelépés" nem történik a maximális foglalkoztatás és az árstabilitás elérése érdekében - mondta Jerome Powell az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) elnöke kedden.
A súlyos, ámde viszonylag gyors lefolyású Covid-válság után úgy tűnik, hogy a növekedés és az infláció gyorsan visszatérhet a normál kerékvágásba. A gazdaságpolitika azonban mintha nem tudna szabadulni a 2008-as válság óta szinte folyamatosan tapasztalható élénkítési kényszertől. Különösen a jegybankok viselkedése vet fel kérdéseket, akik mintha szándékosan fittyet hánynának az inflációs kockázatok erősödésére. A struccpolitika helyett érdemes lenne felkészülni a változó környezetre.
Jerome Powell, a Fed elnöke a teljes foglalkoztatás elérése érdekében tett erőfeszítésekre kért minden Amerikait szerda este. Ennek érdekében ígéretet tett a laza monetáris kondíciók fenntartására - de ez szerinte nem elég. A valós munkanélküliségi ráta szerinte sokkal magasabb, mint a hivatalos statisztika szerinti.
A 2008-2009-es és a 2020-as gazdasági válságokra adott monetáris politikai válaszok sok értelmezés szerint kikezdték a jegybankok autonómiáját és hitelességét. Különböző ütemben ugyan, de a monetáris hatóságok az Atlanti-óceán mindkét partján eljutottak oda, ahová a Bank of Japan már az 1990-es években megérkezett: praktikusan korlátlan finanszírozást biztosítanak a kormányoknak, a költségvetéseknek annak érdekében, hogy azok a fiskális expanzió eszközeivel fel tudják venni a harcot a gazdasági aktivitás összeomlásával szemben. A mérlegfőösszeg drasztikus növelésének terhére végzett eszközvásárlási programok a hozamgörbe akár teljes hosszán képesek szabályozni az állampapírok hozamát, elvileg fenntarthatóbbá téve ezzel a korábban megszokottnál sokkal nagyobb GDP-arányos államadósság mellett is az adósságpálya menedzselését. A gyakorlatban azonban ez utóbbi jelentősége csak látszólagos, hiszen teljesen egyértelmű, hogy szükség esetén sor kerülne az államadósságok technikai monetizálására is. A jegybanki függetlenség mibenléte minden válsággal egyre több, és egyre homályosabb magyarázatra szorul.
A járvány előtti „békeévek” abban is elkényeztettek minket a világnak ebben a felében, hogy kielégítő ütemű gazdasági növekedéshez mérsékelt infláció járult, sok ország kiegyensúlyozta a költségvetését, mások pedig az engedélyezett keretek között tartották azt. Most viszont a nagy 2020-as visszaesést mindenhol komoly állami eladósodás kíséri, a jegybankok is minden lehetséges módon zúdítják a pénzt a gazdaságra. Érthető ezért, hogy a közbeszédbe ismét bekerült az infláció újraéledésének kérdése. Szakmai körökben is nagy viták folynak a járvány inflációs következményeiről, de más hangsúlyokkal, és még abban sincs egyetértés, hogy a felfele vagy a lefele ható tényezők lesznek erősebbek.
Egészen tavaly tavaszig a nagyok játéktere volt a mennyiségi lazítás (quantitative easing – QE) a monetáris politikában, a világ jelentős jegybankjai a 2008-as válság után vég nélkül vásárolták az állampapírokat. 2020-ban a feltörekvő piacon is ledőlt az addigi tabu, az MNB is elkezdett állampapírokat vásárolni. Az év végéig aztán rögtön több mint ezer milliárd forintos állományt halmozott fel a magyar jegybank. Ezzel persze nemzetközi összehasonlításban még ezzel is kezdőnek számít az eszközvásárlásokban az MNB, ám a magyar gazdaság és adósságállomány méretéhez képest kifejezetten erőteljes a magyar QE.
A japán jegybank volt az első, amelyik extrém laza monetáris politikával próbálta ösztönözni a gazdaságot, és most ők lehetnek az elsők, amelyek jelentős lépéseket tesznek a laza monetáris politikai kondíciók leépítésében. A 8 éve tartó irányvonal ugyanis messze nem érte el a célját, a hátrányai viszont egyre erőteljesebbek voltak. Ha a japán jegybank valóban szemléletváltáson esik át, az iránymutató lehet a Fed és az EKB számára is, akik időközben szinte egy az egyben átvették a japán modellt.
Az elmúlt években a forint euróval szembeni árfolyama fokozatosan gyengült. Míg a 2018-ban és 2019-ben nagyjából 4, illetve 3%-os gyengülést regisztrálhattunk, a tavalyi évben a folyamat látványosan felgyorsult, s az év végén az euró/forint mintegy 10%-kal állt magasabban az év elején látott szintjénél. A régiós devizák általában gyengültek tavaly az euróval szemben, a leértékelődés mértéke azonban a forintéval összehasonlítva kisebb mértékű volt, sőt a román deviza kifejezetten stabilnak bizonyult. A 2021-es év kezdetével a forint árfolyamának alakulása továbbra is vezető gazdasági téma, s az, hogy mire számíthatunk - folytatódik-e az árfolyam leértékelődésének az elmúlt években látott tendenciája, stagnálunk, vagy pedig van esély az erősebb forintra - örökzöld téma marad.
A nemzetközileg meghatározó pénzügyi intézmények szemléletében gyökeres fordulat ált be 2008 és 2020 között, két súlyos világgazdasági válságkezelésének tapasztalatainak következtében. Az egy évtizeddel ezelőtti stabilitásra törekvő és a monetáris és fiskális kockázatokat mérséklő javaslatok a 2020-as Covid-19 válság kezelése során már fel sem merültek. Helyette a vezető közgazdászok az élénkítés és az aktivizmus fontosságáról beszélnek manapság, melyet az NKE Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének közgazdászai szemléltetnek.
Hosszú idő óta először megtört a csend a hazai euróbevezetés kapcsán, bár ennek érdemi okát vagy indokát nem igazán látom. Ugyanakkor a téma mégis megszólított, hiszen egy válság mindig jó lehetőséget kínál arra, hogy egy kicsit más szemszögből tekintsünk a gazdasági folyamatokra. Persze, valahol érthető, hogy miért került elő megint a téma. A forint a világ egyik legrosszabbul teljesítő fizetőeszköze volt 2020-ban: közel 10 százalékos gyengülést mutatott az év kezdete és vége között. Aki valamilyen oknál fogva érzékeny a témára, mert például jelentősen nőttek a beszerzési költségei, jogosan teheti fel a kérdést: miért nem szabadulunk már meg ettől a bizonytalansági és költségnövelő tényezőtől?
A monetáris politika jövőjéről volt szó a Magyar Nemzeti Bank idei Lámfalussy-konferenciáján. Az eseményen az egykori és jelenlegi jegybankárok leginkább az eszközvásárlási programról beszéltek, amely majdnem mindegyik résztvevő szerint fennmarad még a következő években is. Abban viszont már nem volt egyetértés, hogy ez mennyire kedvező jelenség.
A héten tartja idei első kamatdöntő ülését az MNB, de meglepetésnek számítana, ha a jegybank módosítana a kamatszinteken. A héten ezen kívül megismerjük az Egyesült Államok és az eurózóna fontos gazdaságainak negyedik negyedéves teljesítményét, Magyarországon pedig a kereseti, demográfiai és munkaerőpiaci statisztikákat decemberből.
Majdnem az összes nagy jegybank jelentős pénznyomtatásba fogott 2020-ban, és arra számíthatunk, hogy ez idén is így lesz. De melyik jegybankok torzították legnagyobb mértékben a piacokat, és melyiken van még tere a jegybankoknak?
A Román Nemzeti Bank igazgatótanácsa pénteki monetáris politikai ülésén újabb történelmi mélypontra, 1,25 százalékra mérsékelte a román alapkamatot. A 25 bázispontos csökkentés hétfőtől lesz hatályos - közölte a jegybank. A döntés meglepte az elemzőket, akik számítottak ugyan arra, hogy az idén mérsékelni fogják az irányadó kamatot, de arra nem, hogy ez már most bekövetkezik.
Gyengült a forint a vezető devizákkal szemben a karácsonyi szünet után.
Idén március közepe óta határozott gyengülésben van az amerikai fizetőeszköz. Az USA dollár a főbb devizákhoz képest átlagosan több mint 10 százalékkal értékelődött le. A mostanában megjelenő devizapiaci előrejelzések többségében azt olvashatjuk, hogy minden adott ahhoz, hogy a dollár lejtmenete akár hosszabb távon is folytatódjon.
Elvileg minden adott lenne kedden a Monetáris Tanácsnak, hogy még egy lazító lépésről határozzon, hiszen a forint érezhetően visszaerősödött és az infláció is csökkent a nyári veszélyes szintről. Ugyanakkor a Portfolio által megkérdezett elemzők inkább majd csak 2021 elején várnak kamatcsökkentést az egyhetes betét esetében, most még óvatos maradhat a jegybank a nemzetközi hangulat törékenysége miatt.
Magyarország a következő évtized gazdasági nyertese lehet, ha időben felismeri a járvány utáni világ meghatározó folyamatait - hangsúlyozták gazdasági szakértők és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezetői szerdán, Matolcsy György Egyensúly és növekedés című könyvének online bemutatóján.
Az Európai Központi Bank ma délután közzétette friss kamatdöntéséről szóló közleményét, amelyben változatlanul hagyta a kamatokat, és jelezte, mindaddig nem számíthatunk kamatemelésre, amíg az infláció nem közelíti a 2%-s célsávot (ez jó eséllyel a következő év egészében így lesz). A jegybank egyben kitolta a pandémiás eszközvásárlási programját 9 hónappal, amelyben további 500 milliárd eurónak megfelelő állampapírt vásárol fel majd, összesen így 1350 milliárdra nő a keretösszeg. A TLTRO III is meghosszabbodik további 1 évvel. Lagarde elmondta az előrejelzéseit is, idén 7% felett eshet az eurózóna gazdasága, jövőre 3,9%-os visszapattanás jöhet, ami alacsonyabb a szeptemberi várakozásnál.
A következő évben a monetáris és fiskális politika alkalmazkodó marad Kelet-Közép-Európában, de további lazítás csak korlátozottan elképzelhető – írja elemzésében a Fitch Solutions. A devizaárfolyam-stabilitás és az inflációs környezet lehetővé teszi a jegybankok számára, hogy jövőre is lazák maradjanak, viszont további kamatemelések az intézet szerint leghamarabb 2022-ben várhatók. Új fiskális ösztönzés várható, de ez nem lesz összehasonlítható a 2020 első félévében bejelentett intézkedésekkel.
Szemben az európai jó hangulattal.
Bizalmi fordulat látszik a befektetési bankoknál.
Az orosz haderő elérte az ukrán véderő egyik legfontosabb városát.
Napokon belül kamatot vált az első PMÁP-sorozat.
Befutott a decemberi adat.
